Bag Nagyközség - Európai ismeretek tanóra - 2009

A Jogi asszisztens tanulóink, 2009 április 03-án az Európai ismeretek c. tanórát Bag községben tartották
Hárs Gábor tanár úr vezetésével. Megismerték a község múltját és a jelenéről a képek tanúsága szerint szíves vendéglátás közepette tanultak.

Bag Nagyközség a Gödöllői Dombság Észak - Keleti szélén fekszik, ahol az Egres völgye és a Nagyvölgy kitárul a Galga völgyébe, az Egres-patak a Galga patak medrébe ömlik. A gazdag régészeti leletek területén - évezredekkel előbb - élt emberek településeinek nyomai arról tanúskodnak, hogy történetük még sok ismeretlent tartalmaz. A három völgy mind árulkodik hasonló nyomokról. Köszönhető ez a Délről -Északra (Szolnok - Vác) illetve Keletről - Nyugatra (Kassáról - Budára) és fordítva irányuló kereskedelmi, népvándorlási és egyéb útvonalak kereszteződésének.
Így jutottak el a honfoglaló magyarok is, településünkre - feltehetően Ákos nemzetsége - amit Árpádkori leletek is bizonyítanak. A település nevének eredete még ismeretlen, mint ahogy a korabeli dokumentumok is adósak a természeti-földrajzi elnevezésű Hévízvölgye birtoktömb értelmezésével, a honfoglaló nemzetség, majd ötszáz éves életvitelével.
Ma ismert, első írásos emlékünk 1394-ből maradt ránk. Ilsvai Leusták nádor ítélet levelében, Ákos fia László özvegye részére, II. Ákos fia II. Mikcs kiadja az özvegynek járó hitbér és kártérítés fejében Baag és más birtoktesteket.
Ákos nemzetsége 1425-ben Zsigmond királlyal kötött egyezséggel a Galga völgyi birtoktömböt elcserélte, amelyek 1440 körül a Rozgonyiak-, 1525-ben a Báthoriak kezére került, akik megtartották Bagot a török hódítás korában is. Eszterházy Sándor, Stahrember (18. sz. elején), majd a Grassalkovich család lesz Bag birtokosa.
A földművelés, a második évezred elején, a dombokon indult meg, a völgyekben az állattenyésztés volt az elterjedtebb. A 13-15 században megjelent a talajváltó gazdálkodás, az osztó földközösségen kívüli úri majorság, a jobbágyság és a zsellérség. A törökök (és más seregek), a változó befolyásukkal visszaélő hazai adószedők, közel másfél évszázados hódoltságágának terheit, a felszabadító hadak is növelték. Volt idő, amikor a faluból mindenki elmenekült. A lakosság (főleg a magyarság) lélekszáma csökkent. Gazdasági- társadalmi haladás alig volt tapasztalható.
Az 1720-as országos összeírások után, a bagi jobbágy közösség szorgos munkája következtében a falu társadalmi-gazdasági viszonyai kedvezőbbre fordultak. A művelhető földterületet felszántották, (beindult a szőlőművelés), a réteket kaszálták, az állatállomány növekedett. Növekedett a lakosság lélekszáma, foglalkoztatottsága, elfogytak a házhelyek. Földesúri terheiket a szokásjog alapján teljesítették, viselték.
Bag úrbéri tabelláját telkes, féltelkes, zsellér lakosok számára 1774-ben hirdették ki, amely mélyítette a paraszti rétegek közti különbségeket, növelte a kötelező robotot, amelyeken a Grassalkovich Antalnével kötött szerződés valamelyest enyhített. A lakosság számának növekedésével a telkesek száma csökkent. Új foglalkozások, szolgáltatások jelentek meg.
Az állami, földesúri elvárások növekvő terhei valamint a különféle okokra visszavezethető termés- csökkenés, a megélhetési viszonyok romlása, a megtermelt javak igazságosabb elosztásának hiánya - a teljesség felsorolása nélkül - mind az 1848-a forradalom és szabadságharc kitöréséhez vezettek, amely az előzőekből is következtethetően Bagot sem kerülte el. Nem volt hiábavaló 48-as elődeink áldozata!
A 19. század második felében felszabadított jobbágyság a falu telkes állományán szabadparaszt lett. A nagybirtokok azonban továbbra is útját állták a paraszti földszerzésnek. A telkek felaprózódtak, nőtt a szegénység. A lélekszám emelkedése, a mezőgazdasági gazdálkodás lehetőségeinek a határai, a technológia-, technikai fejlődés mind új társadalmi-, gazdasági viszonyok kialakításának az elkerülhetetlenségét vetítették előre.
1862-ben Sinai Simon vette át a Grassalkovichok birtokát és kötött "baráti úrbéri egyezséget" a bagi úrbéresekkel. Két év múlva a birtokot belga bank vette meg, majd adta el a Schossberger családnak, amelynek birtokát 1919-ben szocializálták.
A háború, a forradalmak és Magyarország feldarabolása után kilátástalannak látszott az újrakezdés. Az úrbéresek, a közbirtokosság, jobb módú telkes gazdák és mások birtokai, az előkészítetlen-befejezetlen földosztás, földreform illetve kótyavetyélés, felvásárlás útján, a 30-as évekre kis- és középparaszti társadalom kialakulását eredményezte a faluban, amely mellett a zsellérek és leszármazottaik elsze­gényedtek.  A művelt föld meghozta a maga termését, de egyre kevesebben tudtak belőle megélni. Mind többen megélhetésükhöz más munkát kerestek.
A második világháború meg­szakította az elfogadható társadalmi-gazdasági kibontakozást. Bag ugyan úgy, mint az ország, ismét romokban hevert. Ismét földosztásra került sor, majd a termelőszövetkezetekbe terelték a kis- és középparasztságot, valamint az újgazdákat.
Napjainkban a kárpótlás utáni licitálással, rendezéssel termőföldhöz jutott mezőgazdálkodási vállalkozók, gazdák és társulások - összemérhetetlenül kevesebben, de hatékonyabb techno­lógiával művelik - Bag Nagyközség földjét és részesednek annak javaiból.