Élménybeszámolók a 2007/2008-as tanév Pusztaprogramjáról
Szalkszentmárton, Fülöpszállás, Kecskemét
A
pusztaprogram, mint megannyi számos más kulturális program, igen jelentős
Magyarország turisztikai életében. Hazánk egyik nagy tája az Alföld, ahol
rengeteg látni való akad, a külföldi és belföldi turistáknak egyaránt. Az
Európai Üzleti Polytechnikum több olyan képzést is indít minden évben, amelyek
foglalkoznak idegenvezetéssel és turizmussal. A diákok számára nagyon fontos,
hogy az iskolapadon kívül is megismerkedjenek hazánk egyes részeinek
kultúráival, szokásaival, mert később így könnyebben válhatnak jó szakemberré.
A pusztaprogram keretein belül, volt városnézés, lovas bemutató, tojáspatkolás,
bor-, és pálinkakóstolás, valamint egy magyaros jellegű ebéd.
Az idegen vezetőnk által, már induláskor fontos információkhoz juthattunk
általános idegenvezetési szabályokról, és fővárosunk egy-két nevezetességéről,
amelyek útba estek, az 51-es főút irányába (Lágymányosi-híd, Erzsébet, Soroksár,
Csepel-sziget stb.). A főúton haladva a további falvakról és városokról is
kaptunk információkat és még egy meglepetés kitérőt is tettünk, ahol a
Magyarország egyik legjelentősebb, és talán legismertebb költőjének házával
találkoztunk. Véleményem szerint mindenkinek jó tett, hogy az általános és
középiskolás évekből jól ismert Petőfi Sándorról és családjáról, újabb
információkhoz juthatott, vagy a már meglévőket frissíthette.
A „pusztába” érve kedves fogadtatás közepette, mindenki jó ízűen elfogyasztotta
a pálinkáját és a lángost (bár bennem egyik sem hagyott túl mély nyomot – nem
ízlett), majd lovas kocsira szállva elindultunk a lovasbemutatóra, ahol sokkal
jobb, bemutatóval találkoztunk, mint amire én számítottam és remélni mertem. A
tojáspatkolás mesterségét - senkit nem megbántva -, de nem szeretném
elsajátítatni, sem még egyszer végignézni.
A hangulatra az ebéd ideje alatt sem lehetett panaszkodni, de annál inkább az
ételekre nekem az sem nyerte el a tetszésem, bár a pincérek nagyon szívéjesek
voltak, a tanárok, pedig megértők mármint a bormennyiségének fogyasztásával
kapcsolatban (saját tapasztalat).
A kirándulás azonban nem csak a kulturális programok, a tananyag más
megvilágítása miatt, volt jó elgondolás, mert lényegében alkalmat adott a diák
és diák, valamint a tanár és diák kapcsolatok ápolására és kialakítására.
Úgy érzem jó választás volt, az Európai Üzleti Polytechnikum a tanári kar és a
diákok miatt is.
Bujáki Tamás
Élménybeszámoló 2.
Október 12.-én reggel iskolánk tanulói az épület előtt
gyülekeztek a 8 órás találkozóra. Mindenki tudta, kirándulni megyünk az
Alföldre, ahol pusztaprogramon veszünk majd részt szeretett tanárainkkal,
Pancsik tanár úr és Purebl tanár úr, valamint osztályfőnökünk, Hortobágyi Ildikó
kiséretével. Pancsik Károly (turizmus rendszere) tanárunk vezénylete alatt
felszálltunk a különjáratos, fehér Volán buszra, ahol elfoglaltuk helyünket majd
röviden felvázolta az aznapra vonatkozó szabályokat, útitervet..
Miután a gépezet beindult, az útvonalunkhoz közeli, idegenforgalom szempontjából
fontos objektunok jellegzetességeit meghallgattuk saját idegenvezetőnktől. Kb. 2
órás utazás után megérkeztünk a kirándulás első állomására, Szalkszentmártonra.
Itt megtekintettük a helyi idegenvezetővel Petőfi Sándor lakhelyét, melyet 10
hónapig bérelt. Lenéztünk a pincébe, ahol egy kis kiállítás volt a borászok
eszközeiről, szemügyre vettük a ház kocsmáját, melyet körbevettek ráccsal a
csapos számára a kellemetlen helyzetek elkerülése érdekében. A gyors látogatás
után továbbindultunk.
Főlöpszállásra hamar megérkeztünk. A helyszínen történt események sora a nap
fénypontja volt. A főútról letérve az alföld talajára jellemző földútra tértünk,
melynek a közepén csoportunkat a Biczó tanya betyárja lóháton várta és
bevezetett minket a bejáratig. A kapu mellett csoportképet készített rólunk egy
fotós, amint körbeálljuk a kutya módjára csücsülő lovat gazdájával. A tanyára
beérve a tanyasi vendégszeretet jegyében elfogyaszthattunk helyben sült kemencés
lángost, mellé barackpálinkát kaptunk. Amikor már mindenki teljesen felébredt a
kicsit hűvös időben, megszólalt egy élő zenekar, mely természetesen magyar
népzenét játszott - meghozva a tipikus hangulatot. A velünk egy időben érkezett
német túristacsoportot és minket felültettek 4 lovaskocsira, melyeket lipicai
lovak húztak. Pár perces utazás után megérkeztünk a tanya másik felébe, ahol
először meghallgattuk az előadást a tojáspatkolás hogy-smintjéről, melyben részt
vett egy önkéntes. Számomra inkább vicces volt, mint érdekes, (én korábban
voltam egy nagyon hasonló programon, ahol még tojáspatkoló kovácsműhelyben is
jártam és műteremben, ahol különböző díjakat nyert tojásokat láttam és
részletesen meséltek a készítés módjáról. Szóval folklór műsornak elmegy.
Ezalatt készültek fel a csikósok következő bemutatójukra. Bemutatták, hogyan
játszanak, ha nincs dolguk, meghallgattuk az ostor csípős hangját,
asszonynevelés keretében volt aki megtapasztalta az ostor ölelését, a tanya
állatait egyenként felvonultatták - a lovakkal kezdték. 5-6-an megmutatták, mit
tudnak a lovakkal együttműködni. Leültették a pacikat, úgy mint a kutyát, majd
leültek a lovak mellső lábainak háttal támaszkodva – ez a pusztafotel;
lefektetve rájuk ültek és álltak, a hátukra fektetve is rájuk ültek és közben
egy kicsit bohóckodtak. Láttunk még egy két pózt, majd a lovakat különböző számú
csoportokba állították, így például a puszta ötös, ami annyit tesz, 5
lóból az egyiken áll a csikós és így hajtja a kis csapatot. Ezt követően jött
Gazsi, a tanya kedvence, akiről kiderült, nem is buta, mint a szamár. Pedig ő
az! Majd következtek a szürkemarhák és ökrök. Ezeket és a lovakat befogták
kocsik elé, és a mi kedvünkért immitálták, milyen az, amikor a fogathajtó
olimpián bevetik magukat a versenyzők nem is eredménytelenül! A műsor után a
tanya baromfi udvarát tekintettük meg, ahol megint ettünk-ittunk finomakat a
présházban (Chardonnay és pogácsa), és kis pihentető séta után visszaértünk a
fogadó részlegre. Ebéd is tartozéka a programnak: gulyásleves, fatányéros,
lekváros tejespite, közben finom vörösbort fogyasztottunk cigányzenére.
A nadrággombok diszkrét kieresztését követően mindenki a jóllakottság érzésével
szállt fel a buszra és folytattuk utunkat Kecskemétre, ahol sajnos csak rövid
körutat tettünk idegenvezetőnk kommentálásával. Szivesen sétáltam volna, még
soha nem jártam itt a kecske itt a mét, legyen tehét Kecskemét városában. A
hazafele vezető úton meglepően nagy csönd volt. Bizonyára mindenki emésztette a
nap eseményeit és finomságait. Szeintem, ha bárkit megkérdeznénk aki ott volt,
pozitívan számolna be élményeiről.
Anonymus
Élménybeszámoló 3.
Véleményem szerint nagyon jó volt a kirándulás az elejétől a
végéig.
Még soha nem volt részem buszos idegenvezetésben. Különösen jó, hogy a
kirándulások nem osztályokra bomlanak, hanem valamennyire az egész iskolára, így
van lehetőség megismerni azokat az embereket, akiket nap, mint nap látok az
iskola folyosóján, de soha nem szólítanám meg őket, viszont egy kiránduláson
több esély, lehetőség van rá, hogy ismerkedjen, barátokat szerezzen az ember.
A tanárok is nyugodtabbak, nem rohannak, mint két óra között és mi futunk
utánuk, hogy legalább két szót váltsunk. Na meg a suliba sokkal inkább a
tanulás a téma, de egy kirándulás alkalmával közelebb lehet kerülni a tanárokhoz
(és talán kicsit személyesebb kapcsolatot kiépíteni, hogy ne csak azoknak a
nevét tudja a tanár, akik minden órán rosszak, és rájuk kell szólni).
Ami a legjobban tetszett a kirándulásba, a lovasbemutató, mert szeretem a
lovakat, és volt alkalmam fel is ülni az egyikre. Habár nincs viszonyítási
alapom, mert még nem volt alkalmam részt venni pusztaprogramon, de szerintem jó
volt és sikerült minden lényeges információt megjegyeznem, mind a
pusztaprogramon, mind a buszos idegenvezetésen. A másik dolog, ami lenyűgözött,
a táj, a szép fű, a sok virág és tisztaság.
Anonymus II.
Pusztaprogram 2007.
Hogy mi is az a pusztaprogram? Nos ez az idegenforgalomban az alföldet jelenti, tehát nevezhetjük a dolgot az alföldön tett kirándulásnak is…
Az iskola utolsó napján került sor a többi utunk közül is kiemelkedő pusztaprogramra. Ez a kirándulás méltán tett koronát az év közbeni túráinkra. De lássuk részletesen, hogy is zajlott ez a nap…
Péntek reggel négy idegenforgalmi osztály tanulói várták, hogy végre elinduljunk az iskola elől. Csakhamar megérkezett a busz is és Pancsik tanár úr vezénylete alatt megkezdődött a túra. Első állomásunk Kecskeméten volt, ahol megismerkedhettünk a város nevezetességeivel valamit az idegenvezetők módszertani kiképzést is kaptak a városi vezetésről. Meghallgattuk a városháza harangjátékát és rövid önálló sétát is tettünk a belvárosban. Majd újra buszra szálltunk és tovább folytattuk az utunkat Fülöpszállás felé. Itt volt utunk végállomása egy valódi alföldi tanyán. A Biczó tanya bejáratához érve egy csikós fogadott bennünket, aki a fogadóházhoz kísérte a buszt. Miután leszálltunk az alföldi vendégszeretet jegyében kemencében sült lángos és barackpálinka fogadott minket. Miután mindenki kipihente a buszozás fáradalmait, lovaskocsikra ültettek minket. Pár perces utazás után megérkeztünk a tanya másik felébe, ahol lovasbemutatót láthattunk. Megcsodálhattuk a puszta ötöst, az ökrös szekeret de még kutyamódra ülő lovat is. Megtudtuk, hogyan kell ostorral asszonyt nevelni, és végül pedig a tojáspatkolás rejtelmeit is megismerhettük. A látogatásunk egy parasztudvar bemutatásával folytatódott, ahol a présházban borkóstoló és pogácsa várt minket. Rövid sétával jutottunk vissza a fogadóházba, ahol terített asztalok és cigányzene jelezték az ebéd közeledtét. Az első fogás gulyásleves volt, ami után egy hatalmas fatányéros következett. Az ebédet végül lekváros tejespite és kávé zárta le. Mindenki a jóllakottság érzésével szállt fel a buszra. Szerintem bárkit megkérdeznénk aki ott volt csak jót tudna mondani erről az útról…