Krakkó (Kraków)
Készítette: Király Ádám – jogi asszisztens II.
2010. április 7-től 9-ig a jogi asszisztens I., valamint a jogi asszisztens II. (4 tanuló) osztály autóbusszal egy krakkói tanulmánykiránduláson vett részt. Az indulás reggel 8-kor volt az Európai Üzleti Polytechnikum épülete elől. Közvetlenül az indulás után Hárs Gábor tanár úr tartott nekünk egy „kiselőadást” Krakkóról, aminek során számos új ismerettel lettem gazdagabb.
Megtudtam, hogy a város a Visztula folyó partján fekszik és az éghajlata változatosabb és hűvösebb a magyarországinál. Krakkó elismerten Lengyelország kulturális fővárosa. Európai szinten is kiemelkedő jelentőségű: az UNESCO a belvárost 1978-ban a világörökség részének ismerte el.
(Krakkó rövid története: |
![]() |
A busszal való utazásunk során, Szlovákián keresztül jutottunk el Krakkóig, ahol megismerhettük a hegyvidék által nyújtott csodálatos tájat. Rövid időre megálltunk pihenni Donovalyban (Szlovákia), ahol lehetőség nyílt egy finom ebéd elfogyasztására, valamint megcsodálni a hatalmas sípályákat. A sípályákon a magas hegyek miatt, még mindig foltokban hó volt látható.
Az előre nem látható megállások, valamint a kiszámíthatatlan forgalom miatt, - 9 órás utazás után – olyan 5 óra körül megérkeztünk Lengyelország kulturális fővárosába, Krakkóba. Fél óra alatt sikerült elfoglalnunk a szállásunkat, ami egy „Żaczek” nevezetű diákszállóban volt. Véleményem szerint egy nagyon barátságos épületben szálltunk meg. A szobánkban található volt 2 kényelmes ágy, valamint egy fürdőszoba wc-vel. A szobák alapellátása ágyneműt, törülközőket illetve az alap étkészletet tartalmazta. A szálló közel feküdt a belvároshoz, 10 perces sétával akár el is lehetett érni a Fő teret, ami számunkra nagyon kedvező volt. Az épület szomszédságában egy hatalmas park terült el (Błonie és a Henryk Jordan Park).
A késői érkezés miatt tervezett programok aznapra nem voltak, de egy rövid sétát tettünk Krakkó Fő tere felé. A séta alatt megpillanthattuk a Jagellói egyetem varázslatos épületét.
![]() |
![]() |
| Jagelló egyetem | Żaczek |
Olyan fél óra múlva megérkeztünk Krakkó 200x200 méteres Fő terére, ahol számos látnivaló fogadott minket (Lentebb bővebben részletezem). Egy rövid barangolás után következett a várva-várt vacsora, ami alatt lehetőségünk nyílt megkóstolni a nevezetes lengyel ételt, a „Bigost”. A vacsora elfogyasztása közben megismerkedtünk két finom vodkával a Żołądkowa Gorzka-val és a Żubrówka-val.
Érdekesség (Żubrówka)
Jellegzetességét egy fűféle adja, amely a lengyel-fehérorosz határ környékén fekvő Bialowieza nemzeti park tisztásain nő, és a vadon élő ritka európai bölény előszeretettel legeli. Minden üveg Żubrówka tartalmaz egy szálat ez utóbbiból, kellemes ízt, és enyhe zöldes árnyalatot kölcsönözve a vodkának. A hagyomány szerint nyaranta kézzel szedik a füvet, és a napon szárítják.
Következő nap a reggeli után, az utunk ismét Krakkó Fő tere felé vezetett.
A délelőtt folyamán megtekinthettük az ott található számos nevezetességeket és látványosságokat. Az idegenvezetés miatt számos hasznos információt megtudtunk az alábbi építményekről:
- Posztócsarnok
- Szent Adalbert-templom
- Adam Mickiewicz szobra
- A városháza tornya
Posztócsarnok
A XIV. században gótikus stílusban épült csarnok Krakkó egyik jellegzetessége. A középkorban virágzó textilkereskedelem érdekében emelték, hogy védjék a portékát a környezeti hatásoktól. 1555-ben az épület leégett, így mai állapota az azt követő újjáépítés során alakult ki. A XIX. századig működött posztócsarnokként. Az épület emeleti részén emberfejekkel díszített reneszánsz árkádoszlopokat találunk, valamint egy dísztermet is kialakítottak. A csarnokot renoválás miatt sajnos nem tekinthettük meg egészében.
Szent Adalbert-templom
A jelenleg Krakkó főterének délkeleti sarkában található templom egyike a legöregebb lengyel kőtemplomoknak. A 11. században épült, a korai középkor román építészetének emléke. A templom belső tere szűkös, legalábbis masszív külsejéhez képest. A padló a tér jelenlegi szintje alatt van, pedig eredetileg a két létező templom szintjéhez volt igazítva.
Adam Mickiewicz szobra |
A városháza tornya |
A Fő tér körbejárása után meghallgattunk magyarul egy érdekes előadást a Kulturális Központban, utána pedig következett a számomra legérdekesebb-leghasznosabb program: elindultunk Auschwitz felé.
A magyar-lengyel kapcsolatok
A lengyelországi utunk során a magyar-lengyel kapcsolatok tekintetében, azt tudtam meg, hogy:
1. az 1848-49-es magyar forradalomban és szabadságharcban Bem József és Henryk Dembiński is részt vett
2. Magyarország a lengyel menekültek a II. Világháború ideje alatt befogadta
3. Magyarországon kitört (1956. október 23.) forradalom miatt a lengyelek vért adtak a magyar sérülteknek, valamint gyógyszereket és élelmiszereket is szolgáltattak Budapestre

„Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”
Auschwitz
![]() |
Másfél órás utazás elteltével megérkeztünk Auschwitzba (Auschwitz I.), ahol a jegy megvétele után, idegenvezetés kíséretében körbejártuk a „tábort”. A főkapun az a felirat volt látható, hogy: „Arbeit macht frei”, tehát a „Munka szabaddá tesz”. A felirat csak félelemelterelés volt az odaérkezők számára, mivel onnan csak egy kiút volt: a halál. Számomra nagyon borzalmas volt a kiállítás, mivel most tisztázódott bennem, milyen embertelen körülmények uralkodtak a táborban. Most vált világossá mit jelentenek a genocídium és extermináció fogalmak. Ezen a részen megnézhettük a Magyar Nemzeti Múzeum által felállított kiállítást. |
genocídium: egy bizonyos társadalmi identitáshoz tartozó emberek, vallási közösség(ek) vagy népcsoport(ok) tagjai ellen elkövetett, azok elpusztítására törekvő tömegméretű és célzatos magatartás
extermináció: kiirtás, kipusztítás, megsemmisítés
Az auschwitzi táborban 2 órán át voltunk, utána átmentünk a birkenaui (Auschwitz II.) részre, ahol megtekintettük a felrobbantott krematóriumok épületeit, az odavezető vasútvonalakat, valamint megkoszorúztuk a magyar síremléket.

Krakkóba este 7 órára érkeztünk vissza és még aznap meglátogattuk a Kázmér-negyedet.
Az utolsó napi programjaink között volt a Wawel, valamint a Wieliczkai sóbánya meglátogatása.

Wawel: A lengyel királyok és több híres lengyel temetkezési helye is a hegyen fekvő katedrálisban található. A Waweli székesegyház püspöki katedrális Krakkóban, a Wawel-dombon. Ebben a templomban koronázták a lengyel királyokat és itt van végső nyughelyük is. A katedrálist Szent Szaniszlónak, a lengyelek legfontosabb nemzeti szentjének szentelték, aki a templomban nyugszik.
A Wieliczkai sóbánya nekem nagyon tetszett. Összesen 380 falépcsőn mentünk lefelé, ahol a végén 120 méter mélyen voltunk a bánya belsejében. Számos kamrán mentünk keresztül, azok közül is a Szent Kinga kápolnája volt a legszebb. A felfelé vezető „út” nagyon izgalmas volt: egy szűk, vas, rázkódós bányászati liftben tettünk meg másodpercenként 4 emeletet.

Szent Kinga kápolnája
Az Európai Uniós kérdéssel kapcsolatban (Mi újat tudott meg az Európai Unióról?): Különösebben semmi újat nem tudtam meg az EU-ról, de a krakkói kirándulás alatt lehetőségem volt Zloty helyett Euróval fizetni. Az útlevelemet is otthon tudtam hagyni, hiszen a határátlépéshez a személyi igazolvány elegendő volt (igaz se a szlovák se a lengyel határon nem állítottak meg minket).
Magyarországra - 2010. április 9-én - 10 órára érkeztünk vissza.
Krakkó – Prága összehasonlítás
Először is nagyon örülök, hogy lehetőségem volt mind a krakkói mind a prágai kiránduláson részt venni. Nekem a krakkói kirándulás picit jobban tetszett, mint a prágai. A szállások tekintetében nem volt különbség a két kirándulás között. A szobák felszereltsége megegyezett mindkét esetben.
Prágában és Krakkóban is voltak hasznos programok, amik felkeltették az érdeklődésemet. Ilyen volt például
- Prágában: az Óváros, a Károly híd, az Orloj és a Hradzsin
- Krakkóban: a Posztócsarnok, a Szent Adalbert-templom, az Adam Mickiewicz szobra és a városháza tornya.
Az utazás tekintetében, mindkét alkalommal autóbusszal mentünk külföldre. A krakkói busz a kevés létszám miatt kisebb volt, mint a prágai (de a kényelem tekintetében nem volt különbség).
Az tanulmányút során viszonylag ugyanannyit tudtam meg Csehországról és Prágáról, mint Lengyelországról és Krakkóról.
Összefoglalva a krakkói kirándulás azért tetszett jobban, mert meglátogattuk az auschwitzi múzeumot, valamint a Wieliczkai sóbányát. A két „múzeum” olyan élmény volt számomra, amit sohasem fogok elfelejteni.

Források:
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Krakkó_főtere
- http://www.krakko.eu/latnivalok_krakkoban
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország
- http://zaczek.bratniak.krakow.pl/html/index.php?id=1&lang=we
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Krakk%C3%B3
- http://www.utikalauz.hu
- http://www.krakko.eu/latnivalok_krakkoban
- http://www.bookcracow.com/studencki_zaczek/front.jpg
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Wieliczkai_s%C3%B3b%C3%A1ny%C3%A1k

















